Blog
Friss beton utókezelése, párazárók használata
Az építési technikákban csak kevésbé jártasak is ismerik azt a fogalmat, amit a szakmai szlengben a beton megégésének szoktak hívni.
Mit takar ez a szó és mit jelent? Bizonyára láttunk már olyan járdát vagy betonpadlót, ami bár megfelelően erős, szilárd, mégis a felülete hosszú-hosszú időn át porlik és előbb-utóbb a kavicsszemek látványosan kibújnak, a beton elveszti újkori szép, simított felületét. Az ilyen beton felülete „megégett”.
De mitől van ez ?
A cement kötése nagyon hosszú folyamat, ehhez folyamatosan nedvességre, vízre van szüksége.
Ha a friss, kikeményedés folyamatában lévő beton felületéről a víz hamarabb felszárad, mint, ahogy a cement kötése befejeződött volna, akkor ez a kötési folyamat örökre félbe szakad, leáll abban a néhány milliméteres kiszáradt felületi rétegben. Hiába kap később vizet, mégis megmarad abban a nagyon alacsony szilárdságában, ameddig eljutott, vagyis a beton megégett. Szélsőséges esetben a friss beton meg is repedhet. Ezt megakadályozandó régi, közismert módszer a friss beton locsolása. De meddig kellene locsolni, hogy ne égjen meg, nem repedjen el?
A körülményektől függően folyamatosan, napokig vagy akár hetekig. Ilyen kitartást, precizitást ritkán láthattunk, ezért is ég meg a legtöbb beton.
Korunk beton technológiája talált erre korszerű megoldásokat, ezek összefoglaló neve: a friss beton utókezelése.
A beton utókezelése kulcsfontosságú szerepet játszik abban a folyamatban, amivel meghatározza a betonok végső szilárdságát, tartósságát és egyéb kívánt tulajdonságait.
Milyenek a korszerű utókezelési technikák?
Nézzünk meg ehhez egy rövid elméleti kitérőt, amit egy betonkészítési példán keresztül szeretnék bemutatni.
Vegyünk egy köbméter, 300 kg cementet tartalmazó betont. Ennek megszilárdulásához, cement kémiai számítások alapján, kb. 60 liter víz szükséges. Ez azonban egy használhatatlan, porszáraz keveréket eredményezne. Ezért a valóságban ennek a 2,5- 3-szorosát keverjük hozzá azért, hogy bedolgozható legyen. Vagyis a többlet 90-120 liter víz csupán azt a szerepet tölti be a betonban, mint a motorban az olaj: csökkenti a súrlódást, az szépen teríthetővé, simíthatóvá válik. A megégett beton paradoxona, hogy mint látjuk, egy friss betonban bőven van víz a cement kötéséhez, mégis megéghet, vízhiány miatt. Megéghet, mert a felszín közelében a kapillárisok nem tudják olyan gyorsan a felszínre juttatni a benne lévő vízfelesleget, mint amilyen gyorsasággal az szárad. Ezért a korszerű utókezelési technikáknál a betonban lévő vízfelesleget használjuk utókezelésre, a megégés megakadályozására.
Ez pedig a párazárás: a beton felületének párazárása valamilyen fóliával vagy felszórt folyékony filmmel.
A megfelelő párazárás megakadályozza a túlzott párolgást a friss betonból, így a beton jelentősen erősebbé és tartósabbá válik.
A megoldások a következőek:
1. Fóliával való letakarás azért, hogy megakadályozzuk a felszíni kiszáradást. Ez segít megőrizni a beton nedvességtartalmát a felületi rétegben is. Bár hatékony, és egyben a legegyszerűbb megoldás is, azonban ennek alkalmazása gyakran körülményes, akár lehetetlen.
2. Paraffinos párazárók:
A paraffinos párazó emulziók olyan tejszerű folyadékok, amelyek egyszerű módszerekkel, pl. háti permetezővel vékony, néhány mikron vastagságban kiszórhatóak. Amikor a paraffinos párazáró réteget felviszik a nyers beton felszínére, az anyag részben bejut a beton pórusaiba és mikropórusaiba, lezárva azokat.
A paraffin molekulák egyfajta védőréteget alkotnak a beton felszínén, amely gátolja a víz párolgását a friss betonból.
A paraffinos párazárók hatásmechanizmusa az, hogy csökkentik a víz elpárolgásának sebességét a beton felszínén keresztül. Ezáltal a friss beton hosszabb ideig megőrzi nedvességtartalmát, ami a hidratációs cement kémiai reakciók folyamatosan történő progresszióját eredményezi. Ennek következtében a beton erősebbé válik, és megfelelően kialakulnak a szilárdságát meghatározó kristályszerkezetek.
Ilyen termékünk az Aquastat NB 15.
3. Akrilátos párazárók:
Az akrilátos párazárók akrilát műgyanta alapúak. Általában vizes diszperzió formájában érhetők el, amit könnyű felvinni a beton felszínére. Az akrilátos párazárók is kialakítanak egy védőréteget a beton felületén, amely megakadályozza a víz párolgását.
Hatásmechanizmusa hasonló a paraffinos párazárókéhoz. A réteg kialakítása lehetővé teszi, hogy a beton hosszabb ideig megtartsa a nedvességtartalmát, ami fokozza a hidratációs reakciókat és növeli a beton szilárdságát. Ilyen termékünk az Akrilstat.
Mikor használjak paraffinos és mikor akrilátos párazárót ?
A döntés attól függ, hogy mik a további terveink a betonnal. A beton kikeményedése után a betonszerkezet kész (pl. járda, térbeton) vagy a betonfelületre további munkafolyamatok épülnek (pl. burkolólapok ragasztása, festés stb). A párazárók a környezeti igénybevétel hatására ugyan idővel eltűnnek a felületről, de a paraffin legkisebb maradványa is lehetetlenné teszi a felületre ragasztást vagy annak festését, míg az akrilátok erre alkalmasak lehetnek. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy a paraffinos párazárók lényegesen olcsóbbak, mint az akrilátos vátozatok, amelyek használata még sokkal nagyobb körültekintést is igényel.
Végül ejtsünk szót az utókezelés egy speciális esetéről: friss betonfelület megóvása a tűző napsütéstől nyári hőségben.
Ez leginkább járda, térbeton, födém betonozásánál fordul elő.
Ilyenkor javasolt az elsődleges párazárás a 2. vagy 3. módszerrel.
Majd amint a felület óvatosan járható, terítsünk geotextilt rá és tartsuk azt nedvesen. A nedves geotextil hűti a betont.